Legalábbis nem magyar eredetű. De jó néhány ősmagyarnak hitt ételről ugyanez elmondható…

Magyarországot, a magyar kultúrát szeretik a gasztronómián keresztül definiálni. A csikós, a paprika, a Hortobágy, a Balaton és persze Puskás mellett a gulyás országa is vagyunk, de van itt lángos, dobostorta, Kossuth-kifli, vagy ha az alkoholkultúrát vesszük, szóda és fröccs - mind hamisítatlan hungarikumok. De a felsoroltak közül valójában mindegyik ténylegesen magyar eredetű? Ami a gasztronómiát illeti, az idegen kultúrák hatása jelentősebb, mint azt elsőre hinnénk. Ennek főleg történelmi okai vannak: ahogy az idők során különböző népekkel érintkezve a magyar nyelv számos jövevényszóval gazdagodott, úgy a magyar konyha is bővült új, egzotikus fogásokkal.

A török hódoltság ebből a szempontból talán egyik legfontosabb gasztronómiai hatása máig meghatározó. Bár a magyar konyha alapvonásai már korábban megvoltak, így például Zsigmond király idejében, az 1400-as években feljegyezték, hogy a királyi udvarban főleg fűszerekkel ízesített húsételeket ettek, és maga “Zsigmond is rajongott a fűszeres magyar ételekért és a tüzes magyar borokért” - írja könyvében Romsincs Ignác történész (Magyaroroszág története). A fűszerek közül sáfrányt, szegfűszeget, fahéjat, borsot, tormát és kaprot is előszeretettel használtak.

^{(kép forrása: HelloVidek.hu)}

Később viszont az imént említett mediterrán fűszerek egy részét felváltotta a török közvetítéssel érkező paprika, illetve az alapanyagok között megjelent a paradicsom. Ebben fontos szerepet játszott a kereskedelem, amelynek egyik központja Brassó volt, a török áruk is ide érkeztek. Brassó raktárai a mai nagyobb diszkontokhoz hasonlóan működtek. Az élelmiszerek, különösen a fűszerek mellett a vílághírű keleti kelmék is ezekben a raktárakban találtak gazdára, majd áramlottak szét a régióban.

Szintén török hatásnak tudható be, hogy hazánkban a sertésfogyasztás meghtározóvá vált: a portyázó törökök csak a disznót nem hajtották el, azt ugyanis muzulmán hitük miatt nem ehettek. 

Ami az ételek elkészítési módját illeti, a darált hús és a rizs fűszeres keverékének használata keleti vívmány, így a töltött káposzta mellett a töltött paprikát is a hódító törököknek köszönhetjük. A hús apróra darabolásának - ma darálásának - oka állítólag az volt, hogy ily módon lerövidítsék az étel sütési-főzési idejét.

Ugyancsak az ő nevükhöz köthetők az olyan ősmagyarnak hitt ételeink, mint a gulyás, a pörkölt és a lecsó (bár ez utóbbi későbbi, 19. sz-it étel). Az alapanyagok közül a kukoricát is érdemes kiemelni, amelyet Erdélyben még ma is sokfelé törökbúzának neveznek, a belőle készült köret, a málé is a török konyhából szivárgott át. Fontos hozzátenni, hogy ezek az ételek inkább a hódoltsági területeken, az ország déli-keleti részén terjedtek el, míg a nyugati végeken sokkal inkább az osztrák-francia hatás érvényesült a gasztronómiában.

Ezen kívül az Oszmán Birodalom révén ismerkedtek meg eleink két olyan élvezeti cikkel, amelyek nélkül ma az élet elképzelhetetlen lenne. A dulian vagyis dohány mellett a másik ilyen “jövevény” a kávé, ami azóta is meghatározza az étkezéseinket.

A fentik ellenére a töltött káposzta, akárcsak a gulyás, a pörkölt vagy a fröccs, ma már nagyon is a magyar kultúra része, akárcsak a török, angol vagy német eredetű szavaink, a külföldön született történelmi nagyjaink, például az aradi hősök és még rengeteg dolog, ami ma már elidegeníthetetlen tőlünk magyaroktól. Viszont a kultúrák közötti termékeny kapcsolattal érdemes tisztában lenni.

És ha ezzel valakinek meghoztuk a kedvét egy kis magyaros főzőcskézéshez, például töltött káposztához vagy paprikához, annak húsdarálásához az Ankarsrum Assistent robotgéphez kiegészítőként kapható húsdarálóját ajánljuk. Egyszerű, háztáji és kézműves megoldás, hogy minden összetevő ellenőrzött és csúcsminőségű legyen!